Hogy az ellenzék nem, az tuti.
Az ellenzék olyan, mint egyszeri ember a teniszlabda adogatógép előtt állva, aki hiába kapja sorban a labdákat, vagy a pofájába csapódnak, vagy ahelyett, hogy leütné őket, hagyja, hogy elguruljanak mellette. Megy persze az okoskodás, egy-egy erőtlen, semmitmondó nyilatkozat megjelenik ugyan, de ellenzéki politikusaink úgy tesznek, mintha nem ismernék a politika természetét: akkor van éle egy-egy ügynek, akkor jut el a köztudatba, ha minél többször elmondják azt. Ha addig visznek egy témát, amíg abból a lehető legtöbbet ki nem hozzák.
De nem, az ellenzék nem tesz ilyet. Eldiskurálnak politikai műsorokban, megjelennek transzparenssel, teletöltik a Facebook oldalukat mindenféle sallanggal, de nem történik semmi.
Releváns válasz lenne, hogy tehetségtelenek. Középszerű politikusok, akik egyéb szakmai képzettség nélkül jobb híján a politikai pályát választották maguknak. Mivel nincs a zsigereikben sem karizma, sem politikai tudás, a szimbolikus akciókon kívül nem futja tőlük többre. Nincs bennük kreativitás, képtelenek haladni az újkori trendek mentén.
Aztán lehetnek megélhetési politikusok. Köszönik szépen, de ők nem azért mennek a parlamentbe, bizottságokba és egyéb szakmai testületekbe, hogy szívrohamot kockáztassanak egy-egy politikai akcióval, ők csupán a családjukat szeretnék eltartani, mint mindenki más, aki nem politikus. Nem akarnak konfrontálódni, sem különösebben megdolgozni azért a pénzért, amiért tulajdonképpen fizetjük őket. Puffogtatják a szokásos unalmas szólamokat, saját maguk elalszanak saját maguktól, miközben éppen azt nem tudják beteljesíteni, ami a feladatuk lenne.
Egyre többször felmerül ilyenkor az emberben a gyanú, hogy mi, az istenadta nép, valójában egy tökéletesen megkoreografált színjáték nézői vagy éppen áldozatai vagyunk. Azt ugye tudjuk már egy ideje, hogy mifelénk, mint ahogy ez a világ többi országára is igaz, a politikai pártok nem feltétlenül ideológiai vonalak mentén szerveződnek. Azt viszont csak sejti az állampolgár, aki nem lát bele a lapokba, hogy az ellenzéki semmittevés egyenes arányban áll azzal, hogy a háttérben valójában az ellenzék kiegyezett a mindenkori politikai elittel, és mindenkinek garantálva van a maga jóléte, amely nem sarkallja különösebb cselekvésre. Mi még hajlamosak vagyunk elhinni, hogy a felek ellenfelek, pedig valójában tettestársak.
A Fidesz az államberendezkedés szempontjából a maga képére formálta az államgépezetet. Ez egy tény. De tényleg csupán ezért ennyire töketlen az ellenzék? Vagy esetleg abban gondolkodnak, már csak azért sem szeretnék megerőltetni magukat, nehogy visszaszálljon rájuk a Fidesz negatív öröksége? Mennyire tekinthető államférfinek egy olyan politikus, aki ebben a tudatban nem hajlandó cselekedni azokért az állampolgárokért, akik őt a fizetéséhez juttatták?
Akárhogy is van, nem hiszek abban, hogy az ellenzék komolyan is elgondolkodott a kormányváltáson. Abban hiszek, hogy az állandóság fenntartása itt mindenkinek az érdeke, és az a cirkusz, amit mi látunk, az csupán a nettó hülyének nézésre elegendő. Kormányzati és ellenzéki oldalon egyaránt.
Kedves hölgyek és urak, ti, akik politikusnak nevezitek magatokat! Ti nem vagytok azok. Lusta, megélhetési átlagemberek vagytok, akiknek annyira fontos az országotok, mint Matolcsy Györgynek az átláthatóság. Ti, a Fidesszel karöltve felelősek vagytok azért, hogy ez az ország ilyen morális állapotban van. Mint ahogy mi is, mert hagyjuk, hogy tendenciózusan ledumáljátok, majd lelopjátok a fejünk felül az eget.